2.fejezet: Boldogat nekem! Chh

Nem bírom! Unatkozok, már tizenkét napja idegenek járkálnak hozzám, nézegetik a sebeimet, sírdogálnak, kérdezgetnek. De legtöbbször a Furagatyás jön, és egy felzselézett hajú srác. Nagyon cuki :$. Állítólag még csak 16 éves, és a testvérem. Nem tom ez mit jelent, de „anya” megtiltotta, hogy tetszjen. Chh. A Furagatyásanya szerint, nagyon modortalan, szemtelen lettem, és idézem:,, mi történt az én kicsi Lexemmel”-ezt általában az égnek emelt tekintettel kissé hisztérikus hanggal mondogatja. Most délután három óra van! (kaptam egy faliórát. Anya hozta, ,,emlék” néven. Tehénkés, és még füle is van, és mindig egészkor háromszor MÚÚ-zik)…ehhez nincs több hozzáfűznivalóm... 

-Boldog szülinapooot!-rontott be a tesókám, mögötte anyu,

hatalmas, krémes, habos-babos, cukorkás tortát cipelt. Rajta 18 gyertyával. Nagyon nyaminak nézett ki! :P

-Tizennyolc éves lett a Drágám!-puszilt meg anyu. Majd, bár még mindig nem sikerült kiszabadulnom heves csókos-ölelős szorításából, fél szemmel láttam, hogy sír. Szegény. Tényleg fogalmam sem volt, hogy mi baja lehet. Így (bár nem volt túl kedves dolog részemről) nem kínlódtam semennyit a felvidításával. Tuti sok bonyodalomhoz vezetett volna. Mivel anyu mindig szereti hosszan kifejteni mondanivalóját.

Ne de visszatérve a szülinaphoz: rengeteg csomagot kaptam, benne ruhákkal, képekkel, és egy hatalmas barna csomagot is kaptam, amit drága édes öcsém cipelt de. Meglehetősen fájdalmas arcot vágott, miközben cipekedett. Szegény… valamit kéne kezdeni vele, hogy ne legyen olyan kis lagymatag, plöttyedt ksi baba teste. Miért nem szokott edzeni?! Visszatérve a nagy barna csomaghoz: egy Tv volt benne. Nagy fekete doboz, szürke képernyővel. Nagy nehezen, közös erővel feltették az előttem lévő polcra. Én csak feküdtem az ágyon és értetlenül meredtem a körülöttem álldogáló társaságra…

-Igen? Most mi van? Ennyi? Kaptam egy fekete dobozt?

-Bekapcsolom-nyúlt a távirányítóhoz testvérkém, és a piros gombbal bekapcsolta a fura dobozt. És akkor felvillant előttem a külvilág képe. És hát… de ettől a perctől már függővé is váltam. Tévéztem nappal, reggel, délben, este, éjjel. És bár én még nem sejtettem, de ettől kezdve az életem gyökeresen kezdett megváltozni…